A border collie nagy történelmi múltja ellenére fiatal fajtának számít, hiszen az FCI csak 1980-ban ismerte el.
Az angol pásztorkutyák története szorosan összefonódik a juhtenyésztés történetével. A sokszor 1000-1500 birkából álló nyájakhoz erôs, energikus, kitartó kutyára volt szükség. A fajta elnevezése kialakulási helyére, az angol-skót határvidéken fekvô Border Countryra utal. Ez a hegyes-völgyes vidék nedves, hideg éghajlatával kemény feltételeket teremt az itt élôk számára. Ehhez a zord körülményekhez alkalmazkodott az akkori border collie; hihetetlenül edzettek, szívósak, bundájuk vastag, vízlepergetô. Kemény, izmos testük erôt, kitartást sejtet. A farmerek és a pásztorok a fajta ,,tenyésztése” során az adott egyed temperamentuma, intelligenciája szerint válogatták a kutyáikat. A hatalmas intelligenciára nagy szükségük is volt a juhászkutyáknak, mert a pásztorok gyakran akár napokra egyedül hagyták ôket a nyájjal. Így jutottak el az 1500-as évekre egy kimagaslóan kreatív, élénk, érdeklôdô, együttmûködô kutyafajtához.
A collie szót a skót dialektus használta a pásztorkutya megnevezésére. Eredetét homály fedi. Talán a coalley (fekete) vagy a walesi coelius (hûséges) vagy a colley ( skót birkafajta) szóból fejlôdhetett
Az elsô border collie ábrázolások Thomas Bewick 1800-as évek elejérôl származó, A négylábúak története (The History of Quadrupeds) címû könyvében jelennek meg. Az egyik fametszeten a border collie hosszú és rövid szôrû változata látható, alig különbözve a mai formától. Robert Burns, skót költô is tökéletesen írja le a border jellegzetességeit.
A juhászok mindig is rettentô büszkék voltak kutyáik képességeire. Ez vezetett 1873-ban az elsô terelôversenyhez. A megmérettetést Észak-Walesben egy Bala nevû városkában, Mr. Llyold Price vezetésével r
endezték meg. A gyôztes Mr. James Thompson Tween nevû kutyája lett. Tween óriási dicsôségre tett szert. A verseny továbbiak is követték: Skóciában 1874-ben, Angliában 1876-ban. Ettôl kezdve rendszeresen rendeztek terelôversenyeket, amelyeken egész 1955-ig Mr. Thompson özvegye, Mrs. Thompson adta át a díjakat.
endezték meg. A gyôztes Mr. James Thompson Tween nevû kutyája lett. Tween óriási dicsôségre tett szert. A verseny továbbiak is követték: Skóciában 1874-ben, Angliában 1876-ban. Ettôl kezdve rendszeresen rendeztek terelôversenyeket, amelyeken egész 1955-ig Mr. Thompson özvegye, Mrs. Thompson adta át a díjakat.
6 A mai border colliek története Old Hemppel kezdôdött. Old Hemp 1893-ban Northhumberlandben, Adam Telfer tenyészetében született. Késôbb a világ egyik leghíresebb terelôkutyája lett belôle. Hihetetlenül gyorsan és csendben dolgozott. Tulajdonképpen meglepetést jelentett, hogy Old Hemp ilyen szépen terelt, mert apja, Roy nem mutatott különösebb tehetséget ehhez a munkához, anyja viszont annyira igyekezett, hogy szinte magát hipnotizálta a birkák helyett. Old Hemp tipikus példája annak, hogy a kutya a szülei jó tulajdonságait örökli, és a rosszakat nem. Külseje teljesen megfelelt a mai border collie standardjának: hosszú, fekete-fehér bundát viselt, füle kicsi, és félig feláll. Magassága 21 inch. Élete nyolc éve alatt nagyon híres fedezôkan volt, több mint 200 kan és számtalan szu7ka apja, így a legtöbb border collie ôsei között megtalálható.
Abban az évben, mikor Old Hemp élete 1901-ben véget ért, egy kiskutya, Old Kep látta meg a napvilágot, aki késôbb 45-ször nyert terelôversenyt. Fôleg a barátságos természete miatt szerették, mivel az elsô borderek tartottak az idegenektôl. Old Kep génjei megtalálhatóak többek között Herdman's Tommyban (ISDS 16), ô Old Cap unokája. Egy fiát, Dont (ISDS 11) Új-Zélandra exportálták, tôle származnak az ausztrál border collie-k.
8J. M. Wilson legendás handler és tenyésztô volt. Sok bajnokot tenyésztett és tanított be. A legjelentôsebb kutyája Cap volt (ISDS 3036, 1937-ben született), aki sajnos a második világháború alatt élt, így nem mérethette meg magát bajnokságokon. Wartime Capnek is hívták ezért.
A második világháború után nem sokkal, 1947-ben Spot I (ISDS 3624) megnyerte a nemzetközi bajnokságot. Remek stílusban és balance-szal dolgozott. Az ô unokája volt J. M. Wilson kutyája, Mirk (ISDS 4438), Mirk unokája pedig a híres Gilchrist's Spot (ISDS 24981), a skót nemzetközi bajnokág gyôztese 1965-ben és 1966-ban. Utódaira jellemzô volt a jó természet, szép munkastílus és széles kifutás. A 70-es és 80-as évek sok bajnoka is az ô és Wiston Cap utóda volt.9
J. M. Wilson kutyájának, Capnek a vonalából származik az az 1963-ban született, tricolor kutya, aki a legtöbbet használt tenyészkutya volt a border collie-k történetében. Wiston Cap (ISDS 31154) megnyerte a nemzetközi bajnokságot 1965-ben. 1979-ben bekövetkezô haláláig rengeteg utódja született. Mivel ilyen nagyra tartott tenyészkutya volt, a jelenlegi BC-k valamennyire mind visszavezethetôk rá. Ennek következtében sok recesszív jellegzetesség felbukkant. Néhányat közülük szívesen felhasználnak, ilyen például a színezet, de negatív tulajdonságok is, mint a rossz természet és betegségek, például az epilepszia vagy a CEA nevû szembetegség. De tôle származik a felálló fül is.
1906-ban a juhászok megalapították a Nemzetközi Juhászkutya Egyesületet (International Sheepdog Socitey, ISDS), amely napjainkban is mûködik. Ekkortól a fajtára vonatkozó összes információt rögzítik a Tenyésztési Könyvben. 1915-ben az ISDS titkára, James Reid elnevezi a fajtát border collie-nak. A II. világháború után az obedience versenyeknek egyre nôtt a népszerûségük, és természetesen a borderek szinte mindent megnyertek. Azonban a versenyek a Kennel Club rendezésében zajlottak, ezért valamilyen módon regisztrálni kellett a kutyákat. Végül a Kennel Club úgy határozott, hogy azokat az ebeket regisztrálja border collie-ként az obedience nyilvántartásba, amelyek szerepelnek az ISDS törzskönyvében. Sok farmer azonban nem regisztráltatta a kutyáit. Ezért az ISDS, hogy ne veszítse el a mukavérvonalakat, felnôtt kutyákat is regisztrált.
Ekkortájt, 1963-ban az az érdekes helyzet állt elô, hogy Ausztrália már rendelkezett saját border collie standarddal. Harry Glover azonban elhatározta, hogy kezébe veszi az irányítást, megalapította a Border Collie Club of Great Britaint.
1979-ben alakult még egy újabb fajtaklub, a Shoutern Border Collie Club. Ekkor a Kennel Club összehívta mind a három társaságot, hogy jussanak közös nevezôre a fajtaleírást és más kérdéseket illetôen. Így végül sok-sok akadály elhárítása után rendezôdött a helyzet, és megszületett a régi-új fajta, a BORDER COLLIE.